MENTÁLIS TEST - A fizikai vagy 'éber' tudat

Ebben a fejezetben a mentális testre úgy fogjuk tekinteni, ahogy az létezik, és ahogyan azt a közönséges "éber" tudatosság során, vagyis a mindennapi fizikai életben használjuk.

Célszerű sorban foglalkoznunk azzal a három tényezővel, amelyek meghatározzák a mentális test természetét és működését a fizikai életben, ezek:

A fizikai élet
Az érzelmi élet
Az értelmi (mentális) élet

A fizikai élet

Az asztrális test VIII. fejezetében felsoroltuk és leírtuk azokat a fizikai életben meglévő tényezőket, amelyek az asztrális testre vannak hatással. Az ott leírtak legnagyobb része a mentális testre is vonatkozik. Ezért e helyen nem fogunk semmilyen mértékben foglalkozni ismét azokkal a tényezőkkel, csupán röviden összefoglaljuk azokat, és ahol szükséges, minimális magyarázatot fűzünk hozzá.

Mivel a fizikai test minden részének megvan a maga asztrális és mentális mása, ebből következik, hogy egy durva és tisztátalan fizikai test arra törekszik, hogy a mentális testet is durvává és tisztátalanná tegye.

Abból a tényből kiindulva, hogy a mentális anyag hét osztálya rendre megfelel a fizikai anyag hét osztályának (és természetesen az asztrálisénak is) látni fogjuk, hogy a mentális testet rendkívül nagymértékben befolyásolják a fizikai világ szilárd, folyékony, gáznemű és éteri dolgai, vagyis a fizikai anyag négy alsó osztálya.

Természetesen az is világos a tanuló számára, hogy a mentális anyag durvább változataiból álló mentális test a durvább típusú gondolatokra könnyebben válaszol, mint a finomabb fajtájúakra.

A durva étel és ital durva mentális test létrehozására törekszik. A húsételek, az alkohol és a dohány egyaránt ártalmas a fizikai, asztrális és mentális testre. Ugyanez vonatkozik majdnem minden kábítószerre. Amikor az ember kábítószert, mit például ópiumot szed egy nagy fájdalom csillapítására, olyan keveset vegyen be, amennyire csak lehetséges. Aki tudja, hogyan kell csinálni, eltüntetheti az ópium rossz hatását a mentális és asztrális testekből, miután az már kifejtette hatását a fizikai testre.

Továbbá egy olyan test, amit hússal és alkohollal táplálnak, különösen hajlamos egészségességének elveszítésére, amikor megnyílik a magasabb tudat. Tulajdonképpen az idegbetegségek részben annak a ténynek köszönhetők, hogy a magasabb tudat olyan testen keresztül próbálja meg magát kifejezni, amelyet húsételekkel tömnek el, és alkohollal mérgeznek meg.

A piszok minden fajtája gyakran visszataszítóbb a magasabb világokban, mint a fizikaiban. Így például a hulladék anyag - amit láthatatlan kipárolgás formájában folyamatosan kivet a fizikai test magából - mentális és asztrális másai a legkevésbé kívánatos jellegűek.

A hangos, éles és hirtelen zajokat, amennyire csak lehetséges, kerülje el mindenki, aki rendben akarja tartani az asztrális és a mentális testét. Ez az egyik oka annak, amiért a nyüzsgő városi életet kerülnie kell az okkultizmus tanulójának, csakúgy, mint a gyerekeknek, akiknek rugalmas asztrális és mentális testeire a szüntelen zaj hatása végzetes. A zaj összegződő hatása a mentális testre fáradtság érzésében és a világos gondolkodásra való képtelenségben jelenik meg.

Az ember mentális testére szinte minden hatással van a környezetben. Így például a szobája falán függő képek is befolyásolják, nemcsak azért, mert bizonyos gondolatok kifejezését tartják a szeme előtt, hanem azért is, mert a művész saját magából, legbelsőbb gondolataiból és érzelmeiből egy nagy részt beletesz a képbe. Ezt nevezhetnénk a kép láthatatlan másának, ami tisztán megjelenik a mentális és asztrális anyagban, és ami ugyanolyan biztosan kisugárzik a képből, ahogyan az illat benne van a virágban, és kiárad abból.

A könyvek a gondolatformák különösen erős központjai, és észrevétlen befolyásuk az ember életében gyakran igen erőteljes. Ezért nem bölcs dolog, ha könyvtárunkban nem kívánatos vagy kellemetlen könyveket tartunk.

A talizmánok vagy az amulettek bizonyos mértékig hatnak az ember életére. Ezeket már leírtuk Az éterikus testben és Az asztrális testben . Röviden összefoglalva, két módon működnek. (1) A saját rezgéseiket bocsátják ki, amelyek valójában segítőek. (2) A talizmán létezésének és rendeltetésének ismerete felébreszti a viselője hitét és bátorságát, és így hívja elő saját akaraterejének tartalékait.

Ha a talizmán összekapcsolódott a készítőjével, és a viselője mentálisan a készítőhöz fordul, az Én fog válaszolni és a talizmán rezgéseit felerősíteni saját erőteljesebb gondolatának egy erős hullámával.

Így egy talizmán, amely erősen fel van töltve magnetizmussal, felbecsülhetetlen értékű segítő lehet, a fizikai természeten - csakúgy, mint az érzelmeken és az elmén - uralkodni kell, és kétségtelenül a fizikaival a legnehezebb foglalkozni. Egyesek kigúnyolnak olyan dolgokat, mint a talizmánok, mások az okkultizmus ösvényét olyan fárasztónak találják, hogy örömmel vesznek igénybe bármilyen segítséget, amit esetleg ajánlanak nekik.

A legerősebb talizmán ezen a bolygón a Hatalom Jogara, amit a Shamballában tartanak, amit a Beavatásoknál és egyéb alkalmakkor használnak.

Az emberre az őt körülvevő tárgyak színei is hatással vannak. Mert ahogyan egy érzés vagy gondolat egy bizonyos színt hoz létre a finomabb anyagban, fordítva is igaz, egy adott szín jelenléte még a fizikai tárgyakra is állandó nyomást gyakorol, és arra törekszik, hogy annak a színnek megfelelő gondolatot vagy érzelmet ébresszen. Ez az ésszerű magyarázata például bizonyos kiválasztott színek használatának a katolikus egyházban az oltárterítőknél, miseruháknál stb., arra törekedve, hogy olyan elme- és érzelmi állapotot keltsenek, ami különösen megfelel az alkalomhoz.

Az emberre szobáinak falai és bútorai is hatással vannak, mert gondolataival és érzéseivel öntudatlanul is magnetizálja a környezetében lévő fizikai tárgyakat, és így ezek az azonos típusú gondolatok és érzések ösztönző erejével rendelkeznek, amit akár rá, akár bárki másra fejtenek ki, aki hatókörükbe kerül. Ennek a jelenségnek meggyőző példáit szolgáltatják - mint jól tudjuk - a börtöncellák és más hasonló helyek.

Ugyancsak ebből származik a "szent helyek" fontossága, ahol az atmoszféra szó szerint nagy sebességgel rezeg. Egy meditációra és magas szintű gondolatokra elkülönített helyiségben hamarosan a környező világnál tisztább és finomabb légkör alakul ki, és a bölcs tanuló e ténynek az előnyét kihasználhatja mind saját maga javára, mind a környezetében levők megsegítésére.

Az ilyen típusú gondolaterő működésére példaként idézhetjük bizonyos hajók vagy gépek eseteit, amelyeknek "szerencsétlen" hírük van. Kétségtelenül előfordultak olyan példák, amikor balesetek egymás után történtek, minden nyilvánvaló ok nélkül.

Az ilyen hatásokat a következők idézhetik elő. Esetleg erős gyűlölet érzése irányult a hajó építőjére vagy az első kapitányára. Ezek az érzések valószínűleg önmagukban még nem elegendők, hogy komoly szerencsétlenséget okozzanak.

Azonban minden hajó életében van számos olyan alkalom, amikor a balesetet csak a legnagyobb óvatossággal és gyorsasággal lehet elkerülni, amikor egy pillanatnyi késlekedés vagy hanyagság elegendő egy katasztrófa kiváltásához.

Egy fentebb leírt gondolatforma-tömeg bőségesen elegendő ahhoz, hogy ilyen pillanatnyi óvatlanságot vagy rövid tétovázást okozzon, és ez a legkönnyebb útja annak, hogy a rosszindulat dolgozni tudjon.

Világos, hogy ennek az ellenkezője is igaz, és egy "szerencsés" légkört is fel lehet építeni az anyagi tárgyak köré, azok optimista és vidám gondolataival, akik használják az adott tárgyakat.

Hasonló az eset az ereklyékkel. Bármely személyes magnetizmussal erősen átitatott tárgy századokon át sugározhatja hatását, gyakorlatilag töretlen erővel. Még ha az ereklye nem is eredeti, az évszázadokon át beletöltött áhítat érzésének ereje erősen magnetizálhatja azt, és jó erőforrássá teszi.

Így okkult bölcsesség van a következő tanácsban, még ha régiesen hangzik is: "Gyúrj szeretetet a kenyérbe, amit sütsz, borítsd be erővel és bátorsággal azt a kabátot, amelyet a fáradt arcú asszonynak kötsz, adj bizalmat és őszinteséget azzal a pénzérmével, amivel a gyanakvó tekintetű embernek fizetsz". A Jó Törvény tanulójának számtalan lehetősége van feltűnésmentesen áldást osztani mindenhol maga körül, bár ennek befogadói esetleg semmit nem tudnak a forrásról, ahonnan az származik.

Ahogyan a XI. fejezetben említettük, amikor a gondolatátvitellel foglalkoztunk, egy magasabban fejlett személlyel való fizikai összeköttetés jelentős segítséget jelenthet a mentális test fejlődésében és képzésében. Mint ahogyan a tűz hősugárzása felmelegíti a közelébe tett tárgyakat, úgy egy gondolkodó miénknél erősebb gondolatsugárzásai eredményezhetik azt, hogy a mentális testünk az övével rezonálva kezd rezegni, és idővel azt érezzük, hogy a mentális képességünk megnövekedett.

E hatás egyik példája gyakran előfordul, például egy előadás esetében. A hallgatóság egyik tagja, amíg a hallgatja az előadót, úgy tűnik, tökéletesen megérti a mondottakat, de később már homályossá válik előtte az elmélet, és teljesen kiesik elméjéből, amikor megpróbálja visszaadni azt. Ennek az a magyarázata, hogy az erősebb elméjű gondolkodó uralkodó rezgései az előadás alatt a hallgató mentális testéből származó formákat kidolgozták, de később ez a mentális test saját erejéből képtelen ezeket a formákat fenntartani.

A valódi tanító így sokkal több segítséget nyújt a tanítványának azzal, hogy a közelében tartja, mint bármennyi kimondott szóval.

Az óceánokkal, hegységekkel, erdőkkel, vízesésekkel, stb. kapcsolatban álló láthatatlan lények olyan rezgéseket sugároznak, amelyek a mentális, az asztrális és az éterikus testek eddig nem használt részeit ébresztik fel, és így ebből a szempontból az utazások mindhárom test hasznára válnak.

Általában elmondható, hogy minden, ami a fizikai test egészségét és jólétét elősegíti, előnyösen hat a felsőbb tudathordozó eszközökre.

Természetesen ennek a fordítottja is igaz, az érzelmi és mentális élet mélységes hatást gyakorol a fizikai testre. Mert amíg igaz, hogy a mentális és asztrális testek nyilvánvalóan, a dolgok természeténél fogva, jobban irányíthatók a gondolat erejével, mint a fizikai test, de még a fizikai test anyagát is átformálhatja az érzelem és a gondolat ereje. Így például jól ismert dolog, hogy bármilyen szokásszerű gondolkodási irány, erény vagy gonoszság, hatást gyakorol a fizikai tulajdonságokra, ez olyan általános jelenség, hogy ennek teljes jelentőségét a legtöbb ember talán nem is érti kellőképpen. Egy másik példa az úgynevezett "stigmatizáció" jelensége, ami a szentek testén fordul elő, amikről sok hiteles feljegyzés létezik. Számtalan egyéb példát találhatunk a modern pszichoanalízis irodalmában és más forrásokban.

Korunk magasan fejlett ötödik fajbeli emberénél a fizikai testet nagyrészt a mentális körülmények irányítják, ezért az aggodalom, a mentális szenvedés és a nyugtalanság ideges feszültséget okoz, ami könnyen megzavarja a szervi folyamatokat, és gyengeséget vagy betegséget idéz elő. A helyes gondolkodás és érzelem visszahat a fizikai testre, és növeli annak prána-, vagy vitalitás-feldolgozási képességét.

A mentális erő és a higgadtság így közvetlenül elősegíti a fizikai egészséget, mert az ötödik faj fejlett embere fizikai életét szó szerint az idegrendszerében éli.

Az érzelmi élet

A mentális és asztrális testek olyan szorosan kapcsolódnak össze egymással, hogy rendkívüli hatást gyakorolnak egymásra. A kâma (vágy) és a manasz (elme) közötti közvetlen kapcsolatával és azok egymásra gyakorolt hatásaival és visszahatásaival már foglalkoztunk a Kâma-Manaszról szóló VI. fejezetben. Ebben a fejezetben csak néhány további mellékhatással foglalkozunk, amit az asztrális test fejt ki a mentális testre, valamint a mentális test asztrális testre gyakorolt hatásával.

Az asztrális testen keresztülsöprő érzelemáradatnak önmagában véve nincs jelentős hatása a mentális testre, bár lehet, hogy egy időre szinte lehetetlenné teszi, hogy a mentális testből bármilyen tevékenység átjusson a fizikai agyba. Ez nem azért van, mert maga a mentális test befolyás alá került, hanem mert az asztrális test - ami hídként működik a mentális test és az agy között - annyira teljesen egyetlen sebességgel rezeg, hogy képtelen bármilyen más rezgést továbbadni, ami nincs ezzel az egyetlen sebességgel összhangban.

Tipikus példa az erőteljes érzelem mentális tevékenységre tett hatására a "szerelmes" ember esete, akinek ebben az állapotban az aurájából teljesen eltűnik az értelem sárga színe.

Az asztrális testben levő durva érzékiség, amit különösen kellemetlen színárnyalatok jelenítenek meg, teljesen képtelen arra, hogy a mentális testben is kifejezze magát. Ez példa arra az alapelvre, hogy a különböző síkok anyaga, ahogyan finomabbá válik, fokozatosan elveszti azt a képességét, hogy alacsonyabb tulajdonságokat fejezzen ki.

Ezért az ember megformálhat egy mentális képet, ami a benne levő testi érzést eleveníti meg, de ez a gondolat és kép az asztrális anyagban fejezi ki magát, nem pedig a mentálisban. A neki megfelelő színárnyalat nagyon határozott lenyomatát hagyja az asztrális testben, de a mentális testben csak azokat a színeket fogja felerősíteni, amelyek az önzés, a beképzeltség és a megtévesztés velejáró rosszát képviselik.

Néha előfordul, hogy bizonyos érzelem- és gondolatcsoportok - némelyek kívánatosak, mások nemkívánatosak - szorosan összekapcsolódnak. Így például jól ismert, hogy a mély áhítat és az érzékiség bizonyos formái gyakran szinte kibogozhatatlanul összekeverednek.

Az az ember, aki aggódik az ilyen kellemetlen párosítás miatt, learathatja az áhítat jótéteményét anélkül, hogy az érzékiség rossz hatásaitól szenvedne azzal, hogy körülveszi a mentális testét egy szilárd burokkal, mármint annak alsóbb alosztályait. Ily módon hatékonyan ki zárja az alsóbb befolyásokat, míg a magasabbaknak megengedi, hogy akadálytalanul hassanak rá.

Ez csak egy példa arra a jelenségre, amiből számtalan változat létezik a mentális világban.

A mentális test hatása az asztrális testre természetesen jelentős, és a tanulónak nagy figyelmet kell fordítania erre a tényre. Emlékezzen vissza arra, hogy mindegyik testét végső soron a közvetlenül felette levő test irányítja. Így a fizikai test nem képes irányítani önmagát, hanem az asztrális test vágyai és szenvedélyei irányítják és uralják azt.

Az asztrális testet pedig a mentális testnek kell irányítania és ellenőriznie, mert a gondolat az, amivel meg tudjuk változtatni a vágyakat, és elkezdhetjük átalakítani azokat akarattá, ami a vágy magasabb aspektusa. Csak az Énnel, mint gondolattal lehet uralkodni az Énen, mint vágyon.

A vágyak közötti választás teljes szabadsága azt mutatja, hogy a vágynál valami magasabb működik, és ez a magasabb valami a manas, amiben a szabad akarat székhelye van, ami a nálánál alacsonyabbakkal kapcsolatban működik.

A tanuló visszaemlékezhet arra is, hogy az asztrális test csakrái vagy erőközpontjai a mentális síkról épülnek fel, és onnan kapják az irányítást, ahogyan a fizikai agy központjai az asztrális síkról épültek fel.

Minden mentális test által a fizikai agyhoz kiküldött impulzusnak keresztül kell haladnia az asztrális testen, és mivel az asztrális anyag sokkal fogékonyabb a gondolatrezgésekre, mint a fizikai anyag, az asztrális testre gyakorolt hatása is arányosan nagyobb. Ezzel a folyamattal Az asztrális testben foglalkoztunk, amely könyvre a tanuló figyelmét felhívjuk.

Ezért, mivel a mentális anyag rezgései az asztrális anyag rezgéseit is ingerlik, az ember gondolatai hajlamosak az érzelmei felkavarására. Így - mint jól ismert dolog - ha az ember arra gondol, amit kellemetlennek tekint, néha könnyen méregbe gurul. De ennek az ellenkezője ugyanígy igaz, bár gyakran elfelejtik. Nyugodt és értelmes gondolkodással az ember megelőzheti, vagy megszüntetheti a haragot vagy más nem kívánatos érzelmeket.

Az elme tudományos és mindennapi magatartásának az asztrális testre gyakorolt hatására mutat be egy példát a Látható és láthatatlan ember XX. ábrája, ami egy tudós típusú ember asztrális testét ábrázolja. Az asztrális színek arra törekednek, hogy szabályos sávokra tagozódjanak, és az ezek közötti elválasztó vonalak tisztákká és határozottakká válnak. Szélsőséges esetekben az értelmi fejlődés oda vezet, hogy teljesen eltünteti a vallásos áhítat érzését, és jelentősen csökkenti az érzékiséget.

A koncentráció elsajátítása és általában a mentális test fejlődése az áloméletre is hatással van, és arra irányul, hogy élénkebbé, hosszan tartóbbakká, értelmesebbé, sőt tanulságosabbá tegye az álmokat.

Az asztrális testnek valójában csupán a mentális test színei visszatükröződésének kellene lennie, és a fejlett embernél ez így is van. Ez jelzi, hogy az ember csak azt az érzést engedi meg magának, amit az értelem diktál neki.

Viszont semmilyen érzelemnek, semmiféle körülmények között a legkevésbé sem szabadna hatással lennie a mentális testre, mert a mentális test a gondolat otthona, nem a szenvedélyeké és érzelmeké.

A mentális élet

Bár némi keveset kívülről is lehet tenni az ember elméjének építéséhez és fejlődéséhez, de a legtöbbet a saját tudatának tevékenységének kell eredményeznie. Ezért, ha az embernek erős, élénk, aktív mentális teste van, ami képes felfogni a neki bemutatott magasztosabb gondolatokat is, akkor állandóan a helyes gondolkodáson kell dolgoznia.

Minden ember saját maga az, aki állandóan hatással van a saját mentális testére. Mások, mint előadást tartók vagy írók esetenként hatnak rá, de ő maga mindig. Mentális teste összetételére gyakorolt saját hatása sokkal erősebb, mint bárki másé, és ő rögzíti le elméjének normális rezgési sebességét. Azokat a gondolatokat, amelyek nem harmonizálnak ezzel a sebességgel, félredobja, amikor megérintik az elméjét. Ha az igazságra gondol, a hazugság nem fészkelheti be magát elméjébe, ha a szeretetre gondol, nem zavarhatja meg a gyűlölet, ha a bölcsességre gondol, nem béníthatja meg a tudatlanság.

Az elmének nem szabad megengedni, hogy parlagon heverjen, mert akkor bármilyen gondolatmag gyökeret verhet benne, és felnövekedhet, nem szabad neki megengedni, hogy tetszése szerint rezegjen, mert ebben az esetben minden elhaladó rezgésre válaszolni fog.

Az ember elméje a sajátja, és csak olyan gondolatokat szabad beengednie, amelyeket ő, az Én választ ki.

Az emberek többsége nem tudja, hogy egyáltalán hogyan gondolkozzon, és még azok a kissé fejlettebb emberek is ritkán gondolkoznak határozottan és erőteljesen, kivéve azokat a pillanatokat, amikor igazából el vannak foglalva valamilyen munkával, ami teljes figyelmüket megköveteli. Következésképpen nagy számú elme hever parlagon, és kész befogadni bármilyen beléje vetett magot.

Az emberek óriási többsége, ha alaposan megfigyelné a gondolatait, azt tapasztalná, hogy azok nagyrészt a gondolatok véletlen áramlatából származnak, egyáltalán nem a saját gondolatai, hanem egyszerűen más emberek gondolatainak kidobott töredékei. A hétköznapi ember azt sem tudja pontosan, mire gondol bármely adott pillanatban, vagy miért is gondol éppen arra. Ahelyett, hogy elméjét valamilyen meghatározott pontra irányítaná, megengedi neki, hogy zabolátlanul viselkedjen, vagy parlagon heverjen, és így bármilyen véletlenül belevetett mag kicsírázhasson, és gyümölcsöt hozhasson.

A tanulónak, aki komolyan megpróbál valamivel felülemelkedni az átlagember gondolkozásának színvonalán, eszében kell tartania, hogy a lázadozó gondolatok legnagyobb része, amely állandó nyomást gyakorolnak rá, az ő szintjénél alacsonyabban állnak, s ezért meg kell védenie magát befolyásuktól. A gondolatok olyan hatalmas óceánja létezik a mindenféle teljesen lényegtelen témával kapcsolatban, hogy nagyon is szükséges keményen küzdeni kizárásukért. Ez az egyik oka, amiért "a Páholy Zsindelyére" minden szabadkőműves állandóan ügyel.

Ha az ember veszi magának a fáradtságot, hogy kialakítsa a kitartó és koncentrált gondolkodás szokását, azt fogja tapasztalni, hogy az agya, amit kiképzett arra, hogy csak az Én - az igazi gondolkodó - sugalmazására hallgasson, csendben marad, amikor nincs használatban, és visszautasítja, hogy befogadja és válaszoljon az őt körülvevő gondolatóceán véletlen áramlataira. Így már nem lesz többé megközelíthetetlen a magasabb síkokról származó hatásokra, ahol az intuíció élesebb, az ítélőképesség igazabb, mint itt lent valaha is lehet.

Amikor az ember képes kiegyensúlyozottan tartani, le tudja csendesíteni az elméjét, és gondolkodását ebben az állapotban tartani, csak akkor tud a magasabb tudat előtérbe lépni. Ekkor az ember kész a meditáció és a jóga gyakorlatok megvalósítására, amiről a megfelelő helyen beszélni fogunk.

Ez a gyakorlati lecke a mentális test képzése során. Az ember, aki ezt gyakorolja, felfedezi, hogy ezzel gondolati élete nemesebb és boldogabb lesz, és igaz az, hogy a bölcsességgel véget lehet vetni a szenvedésnek.

A bölcs ember a legnagyobb gondossággal őrködik a gondolatai felett, megérti, hogy azok hatékony eszközt jelentenek, amelynek helyes használatáért felelősséggel tartozik. Kötelessége, hogy irányítsa gondolatait, különben elburjánoznak, és bajt okoznak magának és másoknak. Kötelessége, hogy fejlessze gondolaterejét, mert ennek segítségével rengeteg jót tehet.

Az olvasás nem építi a mentális testet, egyedül a gondolkodás képzi azt. Az olvasás csak azért hasznos, mert anyagot szolgáltat a gondolkodáshoz, és az ember mentális növekedése arányos azzal a gondolatmennyiséggel, amit az olvasás során felhasznál. Rendszeres és kitartó - de nem eltúlzott - gyakorlással a gondolkodás képessége éppúgy növekedik, ahogyan az izomerő is növekszik az edzéssel. Ilyen gondolkodás nélkül a mentális test homályos és szervezetlen marad, a koncentráció - az a képesség, hogy a gondolatot egy határozott pontra rögzítsük - elérése nélkül a gondolaterőt egyáltalán nem lehet megedzeni.

Az élet törvénye, hogy a gyakorlás eredménye a növekedés, ez ugyanúgy vonatkozik a mentális testre, ahogyan a fizikai testre is. Amikor a mentális testet eddzük, és arra késztetjük, hogy a gondolati tevékenység alatt rezegjen, friss anyagot vonz és épít be a mentális atmoszférából a testbe, ami így egyaránt növekedni fog méretében és szerkezetének összetettségében. A gondolat mennyisége határozza meg a test növekedését, a gondolat minősége határozza meg a növekedéshez felhasznált anyag típusát.

Hasznos lehet az olvasás módszerét kissé részletesebben áttekinteni. Egy gondosan megírt könyvben minden mondat vagy bekezdés tartalmaz egy meghatározott gondolattal kapcsolatos világos állítást, a gondolatot pedig a szerző gondolatformája képviseli. Ezt a gondolatformát általában kiegészítő formák veszik körül, amelyek a kiegészítések kifejeződési vagy a fő gondolatból származó szükséges következtetések.

Az olvasónak az elméjében fel kell építenie a szerző gondolatformájának pontos másolatát, esetenként azonnal, esetenként fokozatosan. Az, hogy a következtetéseket jelző formák is megjelennek-e, az olvasó elméjének természetétől függ, vagyis attól, hogy gyorsan, egy pillanat alatt megérti-e, hogy mi következik egy bizonyos kijelentésből.

Egy értelmileg fejletlen ember egyáltalán nem képes tiszta másolatot készíteni, hanem egyfajta alaktalan és pontatlan tömeget épít fel egy geometriai forma helyett. Mások esetleg felismerhető formákat készítenek, de elmosódott szélűeket és szögűeket, vagy olyat, aminek egyik része aránytalan a többihez képest.

Megint mások a forma egyfajta csontvázát készíthetik el, ami azt mutatja, hogy a gondolat körvonalait megértették, de ezt nem élő módon, a részletek felismerése nélkül tették. Ismét mások megérinthetik a gondolat egyik oldalát, a másikat pedig nem, így a forma felét építik fel, vagy csak egyik megközelítésből értik meg, a többit figyelmen kívül hagyják.

Egy jó tanuló a központi elképzelés képét pontosan és azonnal lemásolja, a körülötte levő gondolatokat pedig lépésről lépésre hozza létre, amint megforgatja a központi gondolatot az elméjében.

A tökéletlen képek egyik alapvető oka a figyelem hiánya. Egy tisztánlátó gyakran azt láthatja, hogy az olvasó elméje egyszerre vagy fél tucat témával van elfoglalva. Az agya tele van otthoni dolgokkal, a munkával kapcsolatos aggodalmakkal, szórakozások emlékeivel és reményeivel, unalommal attól, hogy tanulni kell, és így tovább, mindezek mentális teste kilenc tizedét elfoglalják, és csak a maradék egy tizedet hagyják meg, hogy reménytelen erőfeszítést tegyen annak a gondolatformának a megértésére, amit fel kellene dolgoznia a könyvből.

Az ilyen töredékes és felületes olvasásnak az eredményeként a mentális test megtelik kicsi, összefüggéstelen, kavicshoz hasonló gondolatformák tömegével, ahelyett, hogy egy szabályos építménnyé építené fel azt.

Világos tehát, hogy ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk használni az elménket és a mentális testünket, a figyelem összpontosítás és a koncentráció megtanulása alapvető fontosságú, és az embernek meg kell tanulnia megtisztítania az elméjét minden nem oda tartozó és lényegtelen gondolattól, miközben egy témát tanulmányoz.

Egy képzett tanuló a szerző gondolatformáin keresztül képes kapcsolatba lépni a szerző elméjével, és tőle megszerezni további információt vagy megvilágítani a nehéz kérdéseket, bár - hacsak a tanuló nem rendkívül fejlett - azt fogja képzelni, hogy az új gondolatok, amik megjelennek benne, a sajátjai, nem pedig a szerzőéi.

Emlékszünk arra, hogy minden a fizikai síkon végzett mentális munkát a fizikai agyon keresztül kell megtenni, és ahhoz, hogy sikert érjünk el, a fizikai agyat is képezni kell, rendet kell benne teremteni, hogy így a mentális test könnyen működhessen rajta keresztül.

Jól ismert, hogy az agy bizonyos részei kapcsolatban vannak az ember bizonyos tulajdonságaival, és azzal a képességével, hogy bizonyos irányokban gondolkozzon, mindezeket rendbe kell rakni, és megfelelően összhangba kell hozni a mentális testben lévő zónákkal.

Az okkultizmus tanulója természetesen tudatosan tanulja a gondolkodás művészetét, ennek következtében a gondolatai sokkal erőteljesebbek, mint a képzetlen emberé, és valószínűleg szélesebb körben hat, és sokkal nagyobb hatást kelt. Ez nála teljesen öntudatlanul történik, anélkül, hogy bármilyen különleges erőfeszítést tenne ebbe az irányba.

De mivel az okkultista megtanulta, hogy a gondolatnak milyen óriása ereje van, a felelőssége ennek helyes használatában arányosan nagyobb, és különös gondot fog fordítani, hogy használja azt mások megsegítésére.

Nem felesleges figyelmeztetnünk azokat, akik hajlamosak a vitatkozásra. Azok, akiket könnyen lehet vitára provokálni, emlékezzenek arra, hogy ha türelmetlenül rohannak bele a szócsatába, kitárják mentális erődítményük kapuit, és védtelenül hagyják azt. Ilyenkor bármilyen, éppen a közelben tartózkodó gondolaterő behatolhat, és birtokba veheti mentális testünket. Míg az erejüket olyan dolgokra pocsékolják el, amik gyakran jelentéktelenek, mentális testük egész tónusa folyamatosan leromlik a beléjük áramló befolyás következtében. Az okkult tanítványnak nagyon óvatosnak kell lennie, hogy engedélyezi-e magának a vitákban részvételt. Általános tapasztalat, hogy a viták nagyon ritkán változtatják meg bármelyik oldal véleményét, a legtöbb esetben csak megerősíti a már kialakult véleményeket.

Az élet minden órája lehetőséget ad a tudatnak arra, hogy mentális eszközét építse. Ébren vagy alvás közben mindig építjük a mentális testünket. A tudat minden rezdülése - akár csak egy átfutó gondolat következtében - bevisz néhány részecskét a mentális anyagból a mentális testbe, másokat pedig kiráz belőle. Ha a mentális testet tiszta és magasztos gondolatok késztetik rezgésre, a rezgések sebessége a durvább anyag részecskéit kiveti, a helyüket pedig finomabbakat foglalják el. Ily módon a mentális test folyamatosan finomabbá és tisztábbá tehető. A finomabb anyagokból így felépülő mentális test nem válaszol durva és rossz gondolatokra, de a durva anyagokból felépített mentális testre minden rossz átfutó gondolat hatással van, és érzéketlen marad a jókra, és nem veszi hasznát azoknak.

A fentiek elsősorban a mentális test "formai oldalára" vonatkoznak. Az "élet oldal" felé fordulva a tanulónak észben kell tartania azt is, hogy a tudat valódi lényege állandóan azonosítja magát a nem-énnel, és ugyanígy állandóan azzal próbál érvényt szerezni akaratának, hogy elutasítja a nem-ént. A tudat tulajdonképpen ebből a váltakozó állításból és tagadásból áll: "Ez én vagyok" - "ez nem én vagyok". Ennek következtében a tudat vonzás és taszítás, és az anyagban is ezt eredményezi, amit rezgésnek nevezünk. Így a tudat által keltett rezgések minősége határozza meg a mentális testbe bevont anyag finomságát vagy durvaságát.

Amint a XI. fejezetben láttuk, egy másik, emelkedett gondolatú ember gondolatrezgései, amelyek hatnak ránk, törekednek arra, hogy mentális testünkben olyan anyag rezgéseit keltsék fel, amelyek képesek rá felelni, és ezek a rezgések megzavarják, esetleg ki is rázzák azokat az anyagokat, amelyek túl durvák ahhoz, hogy ezzel a nagy sebességű aktivitással rezegjenek. Ennek következtében a segítség, amit egy másik embertől kapunk, nagyrészt saját korábbi gondolatainktól függ, mivel ahhoz, hogy a jótékony hatás elérjen bennünket, először saját mentális testünkben kell lennie valamennyi magasabb típusú anyagnak, amit a másik gondolata megérinthet.

A mentális testre ugyanúgy vonatkoznak a megszokás törvényei, mint a többi tudathordozó eszközre. Ezért, ha rászoktatjuk a mentális testünket bizonyos típusú rezgésekre, az megtanulja, hogy könnyen és készségesen lemásolja azt. Így például ha az ember megengedi magának, hogy másokról rosszat gondoljon, hamarosan szokásszerűen inkább rosszat fog gondolni róluk, mint jót. Ily módon gyakran keletkeznek előítéletek, amelyek vakká teszik az embert mások jó tulajdonságaival szemben, és rendkívül felnagyítják a rosszat bennük.

Sok ember tudatlansága következtében veszi fel a rossz gondolatok szokását. Természetesen ugyanígy lehetséges a jó gondolatok szokását is kialakítani. Nem nehéz dolog azt megtanulni, hogy inkább a kívánatos, mint a nem kívánatos tulajdonságokat lássuk azokban az emberekben, akikkel találkozunk. Ebből aztán kialakul az a szokás, hogy inkább kedvelni fogjuk az embereket, mint nem. Ilyen gyakorlatokkal elménk elkezd könnyebben működni a csodálat és a megértés szokása mentén, mint a gyanakvás és a lenézés mentén. Így a gondolaterő rendszeres használata az életet könnyebbé és kellemesebbé teszi, ugyanakkor a jó típusú anyagot építi bele a mentális testünkbe.

Sok ember nem fejleszti a mentális képességeit annyit, amennyit kellene, az elméjük inkább gyűjtőhely, mint teremtő, állandóan más emberek gondolatait fogadják be, ahelyett, hogy belül a sajátjaikat alakítanák ki.

E tény felismerésének arra kell az embert késztetnie, hogy tudatának attitűdjét megváltoztassa a mindennapi életben, és hogy megfigyelje elméjének működését. Először esetleg jelentős szorongást érez, amikor az ember felismeri, hogy a gondolatai többsége egyáltalán nem is a sajátja, nem tudja, honnan jönnek hozzá ezek a gondolatok, és nem tudja, hová mennek tovább, hogy az elméje alig több, mint egy hely, amin keresztül a gondolatok áthaladnak.

Miután az ember elérte a mentális öntudatosság ilyen bevezető szintjét, ezt követően fel kell fedeznie, milyen különbség van a gondolatok állapotában, amikor azok megjelennek az elméjében, illetve amikor azok eltávoznak onnan, vagyis mi az, amit ő hozzátett a gondolatokhoz, miközben azok nála tartózkodtak. Ilyen módon az elméje gyorsan valóban aktívvá válik, és kifejleszti alkotóképességeit.

Ez után az embernek a végső döntés meghozatalával ki kell választania, mit fog megengedni, hogy az elméjében maradjon. Amikor talál ott egy gondolatot, ami jó, alaposan kifejti azt, megerősíti, majd ismét kiküldi azt kedvező hatású közegként. Amikor azonban rossz gondolatot talál az elméjében, haladéktalanul kihajítja azt.

A gondolatok felelőtlen játszadozása nem kívánatos elképzeléseken és tulajdonságokon valódi veszélyt jelent, mert létrehoz egy hajlamot az ilyen nem kívánatos dolgokra, és olyan cselekvésekhez vezet, amelyek megtestesítik azokat. Az az ember, aki gondolatban egy gonosztett elképzelésével játszadozik, azon veszi észre magát, hogy elköveti, mielőtt felfogná, mit csinál. Amikor a lehetőség kapuja kitárul, a mentális tevékenység előtör, és kirobbantja a cselekedetet. Mert minden tevékenység a gondolatból fakad, még akkor is, ha - mint mondani szokás - gondolkodás nélkül követte el az ember, mert az ilyen cselekedet is mindenképpen azoknak a gondolatoknak, vágyaknak és érzéseknek az ösztönszerű kifejezése, amelyek növekedését az ember korábban önmagában megengedte.

Miután az ember egy ideig folyamatosan követi azt a gyakorlatot, hogy ő választja ki, milyen gondolatokat fogad be, azt fogja tapasztalni, hogy egyre kevesebb rossz gondolat áramlik elméjébe, és hogy az ilyen gondolatokat tulajdonképpen magának az elmének az automatikus működése dobja vissza. Így az ember mentális testébe nagy mennyiségű jó anyagot fog összegyűjteni, és mentális teste évről-évre gazdagabb tartalmúvá növekszik.

Így látjuk, hogy az elkerülendő nagy veszély az, ha megengedjük a kívülről sugallt gondolatképek létrehozását, ha megengedjük a külső világból jövő ösztönzéseknek, hogy képeket idézzenek fel a mentális testben, hogy a teremtő mentális anyagot gondolatformákba öntsék, azokat energiával feltöltsék, amik szükségképpen a kisülésre törekednek, és így valósítják meg önmagukat. A mentális testnek ebben az irányítatlan tevékenységében van gyakorlatilag minden belső küzdelmünk és spirituális nehézségünk forrása. A tudatlanság az, ami megengedi a mentális testnek ezt a fegyelmezetlen működését, ezt a tudatlanságot tudással kell felváltanunk, és meg kell tanulnunk, hogy irányítsuk a mentális testünket, és így ne kívülről kapjon ingert a képek létrehozására, hanem a sajátunkat használjuk fel tetszésünk szerint.

Rendkívül sok szenvedést okoz a fegyelmezetlen képzelet. Az alsóbbrendű szenvedélyek (különösen a szexuális vágy) irányításának sikertelensége a fegyelmezetlen képzelet eredménye, nem pedig a gyenge akaraté. Még ha erős vágyat érzünk is, a teremtő gondolat az, ami előidézi a cselekvést. Abban még nincs veszély, ha csak látjuk vágyaink tárgyát, vagy gondolunk rá, de amikor az ember elképzeli magát, hogy utat enged vágyainak, és megengedi azoknak, hogy megerősítsék az általa létrehozott képet, akkor kezdődik a veszély. Fontos, hogy megértsük: a vágy tárgyaiban, mint ilyenekben nincs erő, hacsak és amíg meg nem engedjük magunknak a képzeleteket, amelyek teremtő erejűek. Ha egyszer ezt megtesszük, a küzdelem bizonyosan bekövetkezik.

Ebben a küzdelemben fordulhatunk ahhoz, amiről azt gondoljuk, hogy az akaratunk, és megpróbálhatjuk, hogy kétségbeesett ellenállással elmeneküljünk saját képzeletünk eredményeitől. Kevesen tudják, hogy a szorongó és kétségbeesett ellenállás, amit a félelem sugalmaz, nagyon különbözik az akarattól. Az akaratot inkább arra kell felhasználni, hogy először is a képzeletet irányítsa, így bajaink okát eredeténél és forrásánál tépje ki gyökerestől.

Mint egy későbbi fejezetben látni fogjuk, az anyagok, amiket jelenlegi életünkben összegyűjtünk, a halál utáni életben azokra a mentális erőkre és képességekre hatnak, amelyek az eljövendő életeinkben további kifejeződésre fognak találni. A következő testet öltésünk mentális teste attól a munkától függ, amit jelenlegi mentális testünkben végzünk. A karma elhozza a vetésünknek megfelelő aratást, nem tudjuk az egyik életet a másiktól elválasztani, sem csodával a semmiből valamit teremteni.

Ahogyan a Chândogyopanishat -ban olvashatjuk: "Az ember visszatükröződés teremtménye, amit ebben az életben visszatükröz, azzá válik a későbbiekben".

A gondolkodás szokásait legyőzni és megváltoztatni - ami egy olyan folyamat, amely magába foglalja a mentális részecskék egy csoportjának kilökését a mentális testből, majd azok magasabb típusúakkal való helyettesítését - először természetesen nehéz, mint ahogy általában a fizikai szokások megváltoztatása is nehéz eleinte. De meg lehet tenni, és ahogyan a régi forma megváltozik, a helyes gondolkodás is mindinkább könnyűvé, végül pedig önkéntelenné válik.

Szinte nincs semmilyen határa annak a szintnek, amivé az ember újrateremtheti magát összpontosított mentális tevékenységgel. Amint már láttuk, a gyógyító iskolák - mint a Christian Science, a Mental Science és mások - hasznosítják ezt az erőteljes közeget eredményeik elérésében, és az eredményességük nagymértékben függ a gyógyítást végző tudásától az általa használt erőkkel kapcsolatban. Számtalan siker bizonyítja ennek az erőnek a létezését, a kudarcok viszont azt bizonyítják, hogy a használata nem volt elég szakképzett, vagy nem tudott eléggé életre kelni az adott feladathoz.

Általánosságban megfogalmazva a gondolat a teremtőképesség, az emberi hármasság harmadik aspektusának a megnyilvánulása. A keresztény fogalomrendszer szerint az akarat az Atya Isten, a szeretet a Fiú Isten, a gondolat vagy teremtő tevékenység pedig a Szentlélek Isten megnyilvánulása. Mert a bennünk levő gondolat az, ami cselekszik, és végrehajtja az akarat parancsait. Ha az akarat a király, a gondolat a miniszterelnök.

Az okkultista ezt a teremtőerőt az emberiség fejlődésének meggyorsítására használja. A keleti jóga az elme fejlődése általános törvényeinek alkalmazása egy adott tudat fejlődésének meggyorsítására. Bizonyítást nyert, és bármikor ismét be lehet bizonyítani, hogy bármilyen elképzelésre figyelmesen koncentrált gondolat beépíti az adott elképzelést a gondolkodó jellemébe, és így az ember bármely vágyott tulajdonságot létrehozhat magában kitartó és figyelmes gondolkodással - meditációval.

Ismerve ezt a törvényt, az ember úgy építheti fel saját mentális testét, ahogyan szeretné. A jellem felépítésének folyamata ugyanolyan tudományos, mint az izomerő kifejlesztése. Még a halál sem állítja meg ezt a munkát, amint későbbi fejezetekben látni fogjuk.

Ebben a munkában az imádság nagy hatékonysággal használható fel, és talán a legszembeszökőbb példa erre a brahman életében található. Az egész élete gyakorlatilag egyetlen folyamatos ima. Bár sokkal bonyolultabb és részletesen kidolgozottabb, de valamennyire hasonlít az egyes katolikus kolostorokban gyakorolt szokáshoz, ahol a novíciust arra utasítják, hogy minden étkezésnél imádkozzon, hogy lelkét a kenyér lelke táplálja, imádkozzon minden mosakodásnál, hogy lelkét tisztán tarthassa, imádkozzon minden alkalommal, amikor belép egy templomba, hogy egész élete folyamatos szolgálat legyen, és így tovább. A brahman élete is hasonló, kivéve, hogy vallási áhítata magasabb fokú és sokkal részletesebb a megvalósítása. Senkinek nem lehet kétsége, hogy rá, aki valóban és őszintén engedelmeskedik valamennyi előírásnak, ezek a tevékenységek mélyen és folyamatosan hatással vannak.

Amint a IV. fejezetben láttuk, a mentális testnek megvan az a sajátossága, hogy terjedelemben éppúgy növekszik, mint természetesen aktivitásban, ahogyan maga az ember is növekszik és fejlődik. A fizikai test - mint tudjuk - lényegében hosszú korszakokon át ugyanolyan méretű marad, az asztrális test bizonyos mértékben növekszik, de a mentális test (és a kauzális is) rendkívüli mértékben kiterjed a fejlődés későbbi szakaszaiban, amikor pihen, a legtündöklőbb ragyogással sugározza szét sokszínű fényét, amikor pedig teljesen aktív, káprázatos sziporkázás tör belőle elő.

Egy nagyon fejletlen embernél a mentális testet még megkülönböztetni is nehéz, annyira kevéssé fejlett, némi figyelem kell hozzá, hogy egyáltalán meg lehessen látni azt. Az emberek nagy része most még képtelen a tiszta gondolkodásra, különösen nyugaton, vallási dolgokban. Minden homályos és elmosódott. De az okkult fejlődésben a homályosság és az elmosódottság nem játszhat szerepet. Elképzeléseinknek félreérthetetleneknek, gondolatképeinknek határozottaknak kell lenniük. Ezek - eltekintve egyéb jellegzetességektől - alapvető fontosságúak az okkultista életében.

A tanítványnak azt is fel kell ismernie, hogy a külső világot minden ember szükségképpen saját elméje közvetítésével szemléli. Az eredményt találóan ahhoz hasonlíthatjuk, amikor egy tájat színes szemüvegen keresztül nézünk. Az az ember, aki soha nem látta máshogy, csak piros vagy kék szemüvegen keresztül, nem lesz tudatában annak, mennyire megváltoztatják ezek a szemüvegek a táj valódi színeit. Ehhez hasonlóan az ember rendszerint egyáltalán nincs tudatában annak a torzító hatásnak, ami annak a következménye, hogy mindent saját elméjének közvetítésével lát. Ebből a megközelítésből nyilvánvaló, miért nevezik az elmét az "illúzió teremtőjének". Az okkultizmus tanulójának világosan az a kötelessége, hogy olyan mértékben megtisztítsa és kifejlessze mentális testét, eltávolítsa róla a "szemölcsöket" (lásd V. fejezet) és az előítéleteket, hogy a mentális test a legkevesebb torzítással - ami a mentális testben lévő hiányosságok következménye - tükrözze vissza az igazságot.

Röviden foglalkoznunk kell azzal a hatással, amit az ember az állatokra gyakorol, hogy teljessé tegyük a mentális testtel, annak hatásaival és visszahatásaival kapcsolatos tanulmányunkat.

Ha az ember szerető gonddal fordul egy állat felé, vagy határozott erőfeszítést tesz, hogy megtanítsa valamire, akkor közvetlen és szándékos tevékenység lép át az ember asztrális vagy mentális testétől az állat megfelelő tudathordozó eszközre. Ez a folyamat viszonylag ritka, a munka nagy része közvetlen akarat nélkül történik mindkét oldalon, egyszerűen csak a folytonos és elkerülhetetlen tevékenységgel, ami a két érintett lény közelségének köszönhető.

Az ember jelleme és típusa nagy befolyással van az állat sorsára. Ha a közöttük lévő kölcsönhatás főleg érzelmi, valószínű, hogy az állat főleg asztrális testén keresztül fejlődik, és hogy a csoportlélekkel való kapcsolat végső megszakítása egy hirtelen szeretetkitörés eredménye lesz, ami eléri a felette lebegő monád buddhikus aspektusát, és így idézi elő az Én kialakulását.

Ha a kölcsönhatás főleg mentális, az állat kialakuló mentális teste kap ösztönözést, és az állat valószínűleg az elméjén keresztül fog egyéniesülni.

Ha az ember erősen spirituális vagy erős akaratú, az állat valószínűleg az akarata ösztönzésén keresztül egyéniesül.

A szereteten, az értelmen és az akaraton keresztül történő egyéniesülés a három normális módszer. Lehetséges azonban egyéniesülni kevésbé kívánatos módokon is, például a büszkeségen, a félelmen, a gyűlöleten vagy a hatalomvágyon keresztül.

Így például egy kb. kétmillió Énből álló csoport, amely a Holdlánc hetedik körében teljesen a büszkeségen keresztül egyéniesült, bizonyos okosságon kívül csak kevés egyéb tulajdonsággal rendelkezett, ennek következtében a kauzális testeik a narancson kívül szinte semmi más színt nem mutattak.

E csoport önteltsége és féktelensége az egész történelem folyamán állandó zavarokat okozott mind saját maguknak, mind másoknak. Néhányuk Atlantiszban a "Sötét Arc Uraivá" váltak, mások világpusztító hódítókká, vagy gátlástalan milliomosokká váltak, akiket találóan neveznek a "pénzügyi világ Napóleonjainak".

Néhányan azok közül, akik félelmen keresztül egyéniesültek, amit a kegyetlenség szült, a középkor inkvizítoraivá és napjaink gyermekkínzóivá váltak.

Az egyéniesülés mechanizmusának további részletei Besant: A Study in Consciousness 9 5. fejezetében található. A kérdéssel foglalkozni fogunk A kauzális testben is.

< Előző - = o O o = - Következő >

Szerző: Arthur E. Powell